Robert James Fischer

Article in other languages:

Information icon.svg
 Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát (részletek a cikk vitalapján).
Bobby Fischer fiatalkorában

Bobby Fischer (Chicago, 1943. március 9. – Reykjavík, 2008. január 17.) amerikai sakknagymester, sakkvilágbajnok. Teljes, eredeti neve Robert James Fischer, de a sajtó Bobby Fischernek hívta és saját maga is ezt használta.

Tartalomjegyzék

Szülői háttér

Apja Hans-Gerhardt Fischer (1908–1993), német biofizikus, édesanyja Regina Wender (1913–1997), lengyel ápolónő volt.

A házaspár Berlinben, majd 1933-tól Moszkvában élt, ott született lányuk, Joan (1937-1998). 1939-ben Regina Wender-Fischer lányával az Egyesült Államokba utazott.

FBI-jelentések is alátámasztják, hogy a valódi apa dr. Neményi Pál (Paul Felix Nemenyi, Fiume, 1895. – Washington, 1952.) magyar fizikus volt, aki később egyedüliként támogatta is a családot.

Élete

Bobby Fischer (a kép jobb oldalán)

Fischer 1943. március 9-én született Chicagóban, gyermekéveit New York Brooklyn negyedében töltötte.

1949-ben nővérével, Joannal kezdte tanulni a sakk alapismereteit. Már fiatalon kitűnt tehetsége: első komoly játszmáját 1951 januárjában, nyolc évesen játszotta egy sakkmesterrel; ezt még 15 perc alatt elvesztette.

1956-ban Amerika legfiatalabb ifjúsági bajnoka lett. 1957-ben Max Euwe exvilágbajnokkal játszott páros mérkőzést. 1958-ban, 15 évesen sikert sikerre halmoz: amerikai bajnok, majd Moszkvában az örmény születésű Tigran Petroszjannal, a későbbi világbajnokkal játszik. Fischer Portorozsban a sakktörténelem addigi legfiatalabb nagymestere lesz. Ezt máig csak Polgár Judit és Lékó Péter tudja majd megdönteni. Mindezekre talán magyarázat Fischernek már a középiskolában mért 180 feletti IQ-ja.

1960-ban, Mar del Platában első helyen végez Borisz Szpasszkijjal, holtversenyben.

1963-ban az Egyesült Államok bajnokságán történelminek bélyegzett győzelmet arat, döntetlen és vereség nélkül. Bár korábban ötször elnyerte ezt a címet, ekkora különbséggel győzni kivételes teljesítménynek számít ma is a sakk világában.

Azonban ekkor már egyre gyakoribbak különcségei: sakkban addig ismeretlen összegeket követelt fellépési díjként, a világbajnokjelölti körversenyek átalakítását követelte egyenes kiesésire (megkapta), egyéni világítást kért, nézőket hátrébb kellett ültetni, sakktábla mezők színét is megszabta. Személyeskedéstől se állt távol: erős ellenszenvvel nyilatkozott az akkoriban vezető szovjet játékosokról, csalással és összejátszással vádolva őket. Pedig kivételes tehetsége miatt nagyon gyakran kivételeztek vele a szervezők, és játékostársai is engedtek követeléseinek - melyek teljesítése után újabb követelések következtek. Egy amerikai játékostársa, Arthur Bisguier mondta róla: "Ha nem lett volna sakkozó, valószínűleg veszélyes pszichopata vált volna belőle". Ő lett a sakk fenegyereke - azonban az is az ő nevéhez köthető, hogy a sakk a figyelem középpontjába és a címlapokra került.

21 évesen vonul először „nyugalomba”: miután néhány kívánságát nem teljesítették a sakkszövetség és a zónaközi döntő szervezői, másfél évig nem játszik versenyen, majd egy rövid visszatérés után újabb két éves szünet következik - hivatalosan kizárva magát a világbajnoki indulás lehetőségéből.

1970-ben visszatér: a Palma de Mallorca-i zónaközi verseny döntőjében sorra verte a világ legjobbjait: 6:0-ra győzött az orosz Mark Tajmanov és ugyanilyen arányban a dán Bent Larsen ellen is. Nagy diadalt aratott: 21 nehéz játszmát nyert sorozatban egymás után.

A világbajnoki cím

28 éves korában készült élete - ma már tudható, utolsó - nagy hivatalos versenyére a világbajnoki cím elnyeréséért. Minderre azért is kerülhetett sor, mivel Benkő Pál amerikai nagymester még a zónaközi versenyeken átengedte neki az indulási jogot. Fischer ezek után Petroszjan legyőzése után (Buenos Aires, 1971), Fischer kihívhatta az akkori világbajnokot, Szpasszkijt.

A Reykjavíkből tudósító Arthur Koestler így jellemezte a feszült küzdelmet:

„Furcsa ennyi idő után újra háborús tudósítónak lenni.”

Koestler egyébként „mimefántnak” nevezte el Fischert, a mimóza és az elefánt tulajdonságai után, mellyel játékát és játékon kívüli viselkedését is jellemezte. A korabeli beszámolók szerint minden napra jutott egy váratlan kívánsága, pontosabban követelése (azzal fenyegetőzve, hogy ha nem teljesítik, akkor nem játszik tovább): pl. kamerák eltávolítása, világítás átalakítása, új sakktábla kérése (többször is), új helyszín kérése, nézők teljes vagy részleges (első pár nézősorból történő) eltávolítása, nagyobb részesedés a bevételekből, stb. A mérkőzésekről rendszeresen elkésett, egyik játszmán meg se jelent - az oroszok a mai napig állítják, hogy botrányaival és zajos követeléseivel (melyek többségét az oroszok elfogadták) nagyban befolyásolta a játék nyugalmát, és így Spasszkij koncentrációját.

Végül 1972-ben, Reykjavíkban 7 győzelemmel 12,5:8,5 arányban nyert, és világbajnok lett az akkori legnagyobb díjazású, 250 ezer dolláros tornán.

A New York Times a döntő után így értékelte az amerikai játékát: Alapjába véve Fisher személyisége az uralkodási vágyon, a megalázni vágyáson és ellenfele agyának irányításán alapszik.

Mindenesetre Fischer ezzel a győzelmével megszakította az orosz (szovjet) sakkozók '45 utáni egyeduralmát, ami komoly presztízsveszteséget jelentett a szovjet vezetésnek, hiszen addig a szocializmus fennsőbbrendűségét egyebek között a sakkban elért eredeményeikkel igyekeztek bizonyítani.

…és utána

1975-ben Fischer világbajnoki címvédésére nem került sor, miután a szovjetek legjobbjának tartott Anatolij Karpovval tervezett világbajnoki döntő előtt a FIDE nem volt hajlandó teljesíteni Fischer összes követelését (egyebek között, hogy 9-9-nél automatikusan Fischer marad a világbajnok). A döntés következtében Fisher lemondott világbajnoki címéről, és gyakorlatilag véglegesen visszavonult hivatalos sakkélettől.

Ezt követően csak zavaros nézeteivel és nyilatkozataival került néha a lapok címoldalára. Fischer Amerikában tagja volt az ószövetségi hitre alapult Isten Egyházai Gyülekezetének, 1977-ben azonban sátánistáknak tartva őket, otthagyta azokat.

1981 májusában két napra lecsukták, amit aztán a rendőrség tévedésnek nyilvánított, bár a történtekről Fischer sem tudott pontosan számot adni.

49 éves korában, 1992 júliusában Fischer elhagyta szülőhazáját, akkor még előre nem sejtett következményekkel. Belgrádban a világbajnoki döntő 20 éves évfordulóján ugyanis Szpasszkijjal újrajátszották a reykjavíki döntőt, ezúttal már ötmillió dolláros tornán. Fischer másodszor is nyert, 17,5:12,5 arányban. Evvel a barátságos mérkőzéssel viszont megszegte az USA Jugoszlávia elleni embargóját. Ez az amerikai törvények szerint bűncselekménynek számított, és még ugyanannak az évnek a decemberében Fischer ellen nemzetközi körözést adtak ki.

Fischer - Jugoszlávia és az NSZK után - 1998-ban Budapestre költözött, ahol 2000 januárjáig élt. 1999 során egy budapesti rádióadásban - szülei zsidó származása ellenére - erős antiszemita kijelentéseket tett bizonyos nemzetközi összeesküvések kapcsán. Magyarországi tartózkodása idején történt egyéb kellemetlenségeiről levelezése tanúskodik.

2000-ben a Fülöp-szigeteki Justine Ong leánygyermeket szült neki, aki a Jinky Ong Fischer nevet kapta.

2004-ben, Fischer Japánban feleségül vette a japán sakkmestert, Watai Miyokót (sz.1945).

Az amerikai kiadatást megakadályozandó, az 1972-es világbajnoki döntő szinhelye, Izland állampolgárságot kínált Fischernek, amit ő el is fogadott, és Reykjavíkbe költözött. Ott élt 2008. január 17-én veseelégtelenség miatt bekövetkezett haláláig.

Rajongók és tisztelők milliói szerint egyike volt minden idők legzseniálisabb sakkozójának.

Egyéb

Elias Canetti - még jóval Bobby Fischer színre lépése előtt - megjelent Káprázat c. regényében szinte előre vizionálta a sakkozót egy Fischerli nevezetű különc zsidó sakkozó alakjában.

Bobby Fischer stílusa

Fischer egyik lejegyzett sakkjátszmája

Stílusát a viszonylag szűk megnyitási repertoár, mélyen átgondolt pozicionális stratégia, pontos technika és mindenek felett a kiváló hibakihasználó képesség jellemezte. Taktikai megoldásokhoz kizárólag annak lehetőségekor folyamodott. Játéka „hiperagresszív”, legerősebb szakasza a komplex közép- és végjáték. Időbeosztása példás, kitűnő rapidjátékos volt. Játszmáinak gerincét a kiváló tempó és a dinamikus előrehaladás alkotta. Döntetlen játszmáinak legnagyobb része „kijátszott” döntetlen. Előszeretettel és eredményesen használt futó és bástya párt, végjátékaiban gyakran menesztett gyaloggal kényszerít. Egyike volt a legjobb mattkeresőknek. Kevés vereségének legnagyobb részét egyszerű sakkvakság (blunder) miatt szenvedte el. Leggyakoribb megnyitásai: szicíliai védelem, spanyol megnyitás, királyindiai védelem. Nevét megnyitás is viseli, a Fischer-Szozin támadás. 956 játszmáját ismerjük, mely mennyiség töredéke a professzionista sakkozók átlag játszmaszámának.

Írásai

  • Bobby Fischer's Games of Chess (1959)
  • Bobby Fischer Teaches Chess (1966)
  • My 60 Memorable Games (1969)
  • The games of Robert J. Fischer (1972)
  • I Was Tortured in the Pasadena Jailhouse! (1981)

Játszmák

Sikerei

  • A Sakkozás 11. világbajnoka 1972–1975-ig, nemzetközi nagymester
  • Legmagasabb Élő-pontszáma: 2785

Jegyzetek

  1. ↑ Meghalt Bobby Fischer. Index, 2008. január 18. (Hozzáférés: 2008. január 18.)

Ajánlott irodalom

  • Farkasházy Tivadar: Bobby visszatér avagy a Fischer-rejtély (2008) – A könyv honlapja
  • D. Edmonds - J. Eidinow: Bobby Fischer háborúba indul (Bp., 2004)

Külső hivatkozások

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bobby Fischer témájú médiaállományokat.
m • v • sz
Sakkvilágbajnokok
Egyedüliek
Steinitz · Lasker · Capablanca · Aljehin · Euwe · Botvinnik · Szmiszlov · Tal · Petroszjan · Szpasszkij · Fischer · Karpov · Kaszparov · Kramnyik · Anand
Csak FIDE
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Bobby_Fischer”

Questions for article:

This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.


IHS Europe: Infrared Heating Systems for Home and Business.